Péntek este sokan mentek csalódottan haza a József nádor térről. Sokan érezték úgy, elillant a keddi mámor. Orbán Viktor ügyes húzásával szétesik az Ügy és az összetartás.

Sokan bíztak abban, hogy egyre többen és többen csatlakoznak a tiltakozások hullámához. Hogy a demonstrációk egymást követik majd Budapesten és vidéken. És végső soron ez nemcsak a netadót sodorja majd el, hanem ezt az egész pökhendi, cinikus, Magyarországot elszigetelő gondolkodásmódot.

Nem ez történt.

Mégis győztünk.

A győzelmet nem a netadó (amúgy is bizonytalan, trükközésekkel teli) eltörlése jelenti. Hanem az, hogy ez az egy hét megmutatott egy másik Magyarországot.

Kedden a tömegben nagyon sokan érezték úgy, hogy van legalább egy közös ügy, ami sok-sok embert köt össze. Olyanokat, akik különböző pártokra szavaztak, vagy épp egyikre sem. Olyanokat, akik eddig azt hitték, egyedül vannak. Olyanokat, akik reménytelennek látták a helyzetet. Olyanokat, akik eddig inkább elfordították a fejüket, vagy mindig csak hátráltak.

Mik hát a legfontosabb tanulságok? 

NEM VAGY EGYEDÜL

Sokan próbálták már felemelni a szavukat a rendszer ellen. Még többen vannak olyanok, akik meg sem próbálták, mert féltek a következményektől. Attól, hogy elveszíthetik az állásukat. A segélyüket. A nyugdíjukat. Nyomasztóan erősnek tűnt a másik oldal. És lehetetlennek a változás.

A tüntetések hete megmutatta, hogy nem vagy egyedül. Hiába próbált a rendszer erről meggyőzni. Hiába próbálta elszigetelni egymástól az embereket. Hiába próbált arra játszani, hogy a magyarok úgysem fognak szinte sohasem össze, hogy hiányzik belőlünk a szolidaritás.

Lett egy közös Ügy, ami szinte mindenkit érint. És itt nem a 700 forint a lényeg (ahogy a vizitdíj elleni népszavazás sem a 300 forintról szólt.) Hanem az a gondolkodásmód, amit ez az ötlet jelképez.

Kiderült, hogy képesek vagyunk összefogni. Képesek vagyunk erőt mutatni. És képesek vagyunk még Orbán Viktort is meghátrálásra kényszeríteni.

A FACEBOOK HATALMAS FEGYVER

5-10 évvel ezelőtt még képtelenség lett volna ekkora tüntetéseket ilyen gyorsan, a semmiből összehozni. A Facebookról már Tunéziában, Egyiptomban vagy épp Ukrajnában is kiderült, hogy a hatalmukat féltőknek van okuk tartani tőle.

A tüntetések hete megmutatta, hogy a segítségével pillanatok alatt kovácsolódnak közösségek, emelkednek ki új vezetők.

A rendszer ezt képtelen korlátozni. Semmit sem tud tenni ellene.

A Facebookon nemcsak a tüntetéseket szervezték meg, nemcsak a szabályokat fektették le, de itt elkezdtek beszélgetni is egymással az emberek. Híreket osztottak meg. Cikkeket, videókat, amiket egyébként sosem olvastak volna el, vagy néztek volna meg. Elkezdték felnyitni egymás szemét. Megmutatni egymásnak a probléma valódi méreteit. Elkezdtek közösen gondolkodni.

AZ UTCA JELKÉPEKET TEREMT

A magasba emelt, világító telefonok képe bejárta a világsajtót. A Lánchídon áthömpölygő óriási tömegről készült fotók minden másnál jobban visszaadták, mekkora erő volt a megmozdulásokban.

A tüntetések hete megmutatta, hogy a fiatalok hihetetlenül jók a neten villámgyorsan terjedő, erős jelképek megteremtésében. Ők már a Facebookon, a Twitteren, a blogokon nőttek fel. Nemcsak értik, hogy működik ez a világ, hanem a vérükben is van. És ezzel egyetlen párt kommunikációs kampánystábja sem veheti fel a versenyt.

A rendszer ellenzékének nincs szüksége óriásplakát helyekre. Szabad köztévére. Újságokra. Csak szabad internet kell.

NEM KELL FÉLNI

"Mi nem vagyunk kommunisták" - mondta Orbán Viktor. Bár sok dologban épp úgy viselkednek, egy dologban biztosan nem, mert nem tehetik meg. Nem vethetnek be erőt.

A XX. századi diktatúrákban azok, akik ellenálltak nemcsak a munkájukat kockáztatták. Gyakran az életüket is. A XX. századi elnyomó rezsimek komoly titkosszolgálatokat működtettek, és ha kellett, azonnal bevetették a rendőröket és a katonákat.

A rendszer azonban most ezt nem teheti meg. Nemcsak azért, mert ez nem mutatna jól a CNN-en. Azért sem, mert Orbán Viktor véletlenül sem szeretné elkövetni azokat a hibákat, amiket 2006-ban Gyurcsány elkövetett. Tudja, hogy az erőszak legkisebb jelére a nyakán lenne a nyugat. És újabb jelképeket adna vele az ellenzék kezébe.

A tüntetések hete megmutatta, hogy a rendszer képtelen kezelni azt, ha sok ember egyszerre van az utcán. A máskor jól működő kommunikációs trükkök most csődöt mondtak. A tömeget becsmérlő politikusok magukat tették nevetségessé. Mást meg nem tehettek. Így, akárcsak a diáktüntetéseknél, most is csak egy út maradt: a taktikai visszavonulás.

AZ IGAZI ELLENZÉK A PARLAMENTEN KÍVÜL VAN

A parlamenti ellenzék választási szereplését, arcait és erejét látva eddig sem lehetett igazán kérdés, hogy valójában nem léteznek. Bár a tisztességüket hiba lenne kétségbe vonni, valójában csak egy dologra jók: hitelesítik Orbán rendszerét. Ha kell, rájuk mutathat: "de hát nálunk van ellenzék!"

A tüntetések hete megmutatta, hogy az igazi ellenzék nem a parlamentben van. Hanem a rendszeren kívül. Az utcán. És nem korlátozódik néhány ismert arcra. A Facebook korában bármikor előléphetnek ismeretlenek, akik hirtelen a figyelem középpontjában találják magukat. Napok alatt lehetnek ismertebbek és népszerűbbek bármilyen politikusnál. Napok alatt lehetnek valódi vezetők.

Az persze igaz, hogy a netadó elleni tüntetéseken még nem az igazi vezetők tűntek fel. Voltak jó ötletek, elhangzottak jó mondatok, és összehasonlíthatatlanul profibb volt az egész, mint a Milla idején. De az igazán magával ragadó szónokok még hiányoztak.

Viszont a lehetőség adott. Olyanoknak, akik sohasem gondoltak arra, hogy belőlük egyszer politikai vezető lehet. Olyanoknak, akik évekig várták, hogy valaki majd feltűnik, aki megcsinálja helyettünk a dolgokat. Kiderült, hogy nincs ilyen valaki. Mindenkinek ki kell vennie a részét a dologból. És ha a legjobbak végre rászánják erre magukat, csak idő kérdése, hogy ott álljon velük szemben a tömeg. Ha ez megtörténik, mindenki tudni fogja: ez az a pillanat.

VAN REMÉNY

A rendszer egyik legfontosabb fegyvere, hogy elhitetik, a helyzet úgysem változhat. Nincs a hatalom lévőknél jobb választás. Nincs alternatíva. Nincs remény.

A tüntetések hete megmutatta, hogy ez nem igaz. És azért került ez az állítás a végére, mert ez a legfontosabb.

Mindegy, hogy mikor folytatódnak a tüntetések. Mindegy, hogy azok fogják-e szervezni, akik az elmúlt hét megmozdulásait. Ami történt, azt már nem lehet visszacsinálni. Nem lehet elvenni az emberektől a felemelő élményt, amit a keddi menetelés jelentett. Nem lehet elvenni tőlük azt az érzést, amikor először döbbentek rá az erejükre.

Orbán rendszere körbebástyázta magát törvényekkel. Mindenhová a saját embereiket ültették. Minden intézményi ellenállást felszámoltak. 

De ez mind csak a látszat. A rendszer ereje nem az intézményekben van. Nem a jogszabályokban. Még csak nem is abban, hogy minden fontos poszton remegő alattvalók ülnek. A rendszer valódi ereje, hogy el tudja hitetni, nála van a hatalom és nem az embereknél.

A változáshoz nem kell semmi, csak az, hogy az emberek rádöbbenjenek, ez nem igaz.

A valódi hatalom náluk van.